LFB
Gustave Eiffel Francia Óvoda Általános Iskola és Gimnázium

Találkozás Julie Wolkenstein írónővel a könyvtárban

Egy író, aki több regiszterben is ír

Julie Wolkenstein a budapesti francia gimnáziumban

Budapesti  látogatása  alkalmával,  amelyre  a  Budapesti  Francia  Intézet  és  a  Latitudes  könyvesbolt  meghívása keretében került sor, Julie Wolkenstein, számos elismert regény szerzője, kinek műveit rendszeresen jelölik rangos francia irodalmi díjakra,  2018. március 22-én a budapesti  francia gimnázium könyvtárában  szervezett  író-olvasó találkozón vett részt az 1S-es diákokkal.

 

A  Frankofón  napok  alkalmából  ugyanis  madame  Wolkenstein  bemutatta  Magyarországon  legutóbbi  művét,  a  Les Vacances-t,  amely  2018  januárjában  megkapta  a  Deux  Magots  díjat,  ami  jól  illusztrálja  a  kortárs  francia  irodalom frissességét, sokszínűségét és kreativitását.

 

A «szerencsés véletlenek», a valószínűtlen találkozások, a rendhagyó barátságok regénye, a Les Vacances, két kutató néhány napját eleveníti fel, akiket első közelítésben minden elválaszt, a korkülönbség, az érdeklődési körük, a mű, elsősorban  az  egyetemi  kutatás   regénye,   ami   a  szerző   kedvelt   témáinak  egyike,   krimiként  épül  fel   hiányos nyomozásokkal,   többszöri   véletlen   egybeesésekkel,   bizonyítékokkal.   Ügyesen   vegyíti   a   képzelt   -   és   valós személyeket, illetve az «elrendezett» és valódi elemeket melyek felfedése éppoly rejtélyes amennyire tudományosan megalapozott.  A  cselekmény?  Két  egyetemi  kutató  nyomozása,  egyikük  –  Sophie  –  hatvanas,  összehasonlító irodalmat oktat, a másikuk – Paul – a szakdolgozatát író egyetemi hallgató. Az egyikük Ségur grófnével foglalkozik, másikuk  Eric  Rohmer-t  kutatja.  Mégis  a  XIX.  századi  «ildomos»  irodalom  és  az  új-hullám  filmjei  között  Julie Wolkenstein az ár-apály ritmusára a normandiai hullámok taraján szörfölve, lebilincselő bonyodalmat sző a ségur-i Minta kislányok köré, ami egyúttal Rohmer első filmje volt és aminek az 1952-ben megszakadt forgatása óta nyoma veszett...  Közös jegyek?  Normandia,  egy  elhagyatott  kastély,  néhány  régi szemtanú  akik  életük  kirakósát felidézve

«arra eszmélnek», hogy egymásra lelnek. Önmaguk kutatása? Korosztályok párbeszéde? Bűnügyi nyomozás? Minden benne  van, hogy  az olvasó figyelmét  fenntartsa. Az írás gördülékeny, közvetlen és  cicomázatlan, azzal a szellemes eredetiséggel él, hogy egy partíciót több szólamban és több idősíkban ad elő.

 

Madame  Wolkenstein,  aki a  Caen-i  egyetemen  maga  is  tanít,  azonnal  megtalálta  a  közös  hangot  a  diákokkal  és  a párbeszédet  az  általuk  is  ismert  hangnemben  folytatta,  ízes  anekdotákkal  tudta  színesíteni  elbeszélését  az  írói mesterségről,  őszintén  ismertette  érzéseit,  meggyőződéseit,  de  kétségeit  is,  felfedte  honnan  ered  nála  az  írás szeretete és azt, milyen fontosak számára olvasói. Mert Írni egyúttal azt is jelenti, Adni valamit.

 

A  szerzőre,  aki  hisz  az  «aktív»  Olvasóban,  abban  aki  összepasszítja,  akár  az  építőkockákat  a  meggyőződéseit  és beépíti saját történetét a cselekménybe, miáltal minden könyv az ő  prizmáján keresztül egy x-edik változat lesz, a sajátja,  mély  benyomást  tett  diákjaink  olvasási  mélysége,  találó  elemzéseik  és  kifinomult  kérdéseik.  Az  előkészítő munkát tanárukkal, Thierry Fouilleul-el végezték franciaóráikon.

 

Julie Wolkenstein ugyancsak hálás volt a merész és csalafinta utalásért legutóbbi regényének «ségur-i» világát idéző könyvtári  kirakatért,  az  egyenesen  a  „Radio  Nostalgie  ’80”-ból  származó  üdvözlő  dallamokért  illetve  a  szünetben felszolgált teáért és hagyományos magyar süteményekért.

 

Még egyszer köszönet ezért az emlékezetes találkozóért! Félicie de Gérando