A 2026. január 9-én, a Pintér Jolán, a Gulág Alapítvány Felügyelőbizottságának elnöke és Gálfi Géza
által vezetett előadás nagy hatást gyakorolt végzős HGGSP-t (történelem-földrajz, geopolitika és politikatudományok fakultáció) tanuló diákjainkra.

1944–1945-ben a Szovjetunió magyarországi megszállása után mintegy 600 000 magyar – hadifoglyok és német származással gyanúsított civilek – került deportálásra a szovjet gulágokra kényszermunkára.
A két hullámban végrehajtott deportálások célja a Sztálin által meghatározott kvóták teljesítése volt, különösen Budapestet és az ország északnyugati részét érintve.
A Gulág vagy a GUPVI táboraiba küldött emberek embertelen körülményeket, éhínséget és zord teleket szenvedtek el, a halálozási arányt 50%-ra becsülik.
A mintegy 800 000 magyar hadifogoly közül körülbelül 300 000 soha nem tért vissza.
A túlélők fokozatosan tértek haza 1953. után, a desztalinizáció idején, az utolsók 1955. körül. Ez a tragédia jól szemlélteti a történelem és az emlékezet közötti problémát. Végtelen dráma. Amely csendet és elmélyült gondolkodást érdemel.